Csend burkolózott a szobába.Elment.Ez az egy gondolat cikázott az agyamban.Hangos zokogásom törte meg a csendet.Újra elhagyott kitudja mennyi időre.Talán 1 év múlva látom újra.Szívembe mintha kést döftek volna.Fuldokoltam de nem érdekelt.Csak Harry érdekel.Zokogásom abba maradt és csendesen sírtam tovább.Éreztem ahogyan bőröm felforrósodik és fejem is kezdett fájni.Lassú léptekkel kimentem a konyhába.Leemeltem a lázmérőt és visszamentem az ebédlőbe.Pár perc múlva csipogni kezdett én pedig kivettem.39.27 celziusfok.Betakaróztam és álomba sírtam magam.
-Louis.Louis.-a hangok közelről jöttek én pedig lassan kinyitottam szemeimet.Lottie-val találtam szembe magamat.
-Hát te?-hangom rekedt volt,szinte krákogtam.
-Otthon senki nem ért meg.-suttogta és könnyei végigszántották arcát.
-Mi történt?-öleltem meg.
-Elhagyott.Érted?Elhagyott.-zokogott.Engem is elhagyott.Fejemben mondtam ezt a pár szavat ami miatt össze szorult a szivem.
-Nyugodj meg.-suttogtam és már nem zokogott.
-Mond hogy itt lehetek pár napot,kérlek!-nézet fel rám kék íriszeivel ami most sírástól vörösen pompázott.
-Persze,de nincsen itt semmilyen cuccod.-mondtam.
-Készültem.-mondta és egy sporttáskát emelt fel.-Te sírtál?-döbbent meg.
-Mi?Ja!Nem!Vagyis beteg vagyok és azért vagyok ilyen.-mondtam.
-Aha.-mondta és furcsán méregetni kezdett.-Bongyi merre?-váltott témát legnagyobb örömömre.
-Elutazott pár napra.-a mondat végén hangom elcsuklott és szívem remegni kezdett.
-Oké,felmegyek a szobámba pihenni.-mondta és felment.Pár napra,persze,nem inkább egy életre?!Kimentem a konyhába és csináltam egy tejeskávét.Le kell nyugodnom.Felvettem egy pulcsit.
-Lottie!Majd jövök!Futni megyek!-ordítottam fel.
-Betegen nem mehetsz futni!-ordított vissza.
-Nyugi jól leszek!-mondtam és kimentem a házból.Fél óra futás után egy erdőbe érkeztem.Eltévedtem.Elindultam előre és megláttam egy sziklát.Volt bele vésve valami."Harold Edward Styles 1994.2.1.-2014.8.12."
Mi?!Ez nem lehet!!
-Louis.-hallottam egy hangot mögülem.Megfordultam és Harry állt mögöttem.
-Harry,mond hogy ez egy tréfa!
-Sajnálom,de nem,hiányozni fogsz,szeretlek!-mondta és eltűnt.
-Harry!-ordítottam.Hirtelen éles fény nyilalt a retinámba ezért felkaptam fejem.A kanapén voltam.Kint már sötét volt,hirtelen dörgés csapta meg a csendet.Vihar van.Felmentem Harry szobájába hátha ott van hiszen ez csak egy rossz álom volt!Harry nem volt ott.Ágya be vopt vetve,és várta haza gazdáját.Térdre rogytam és hagytam hogy a forró könycseppek végigszánják arcomat és eltűnnek fehér pólóm nyak részénél,így elporladva az anyagon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése