2.évad,12.rész-Most nagyon tudnálak utálni

Nézzetek be a blogjaimba: http://liamaverfarkas.blogspot.sk/ http://darkhateorlove.blogspot.sk/
Louis aludt karjaimban,miközben bevittem a házba.Kihúztam a kanapét,így olyan volt,mintha egy franciaágy lenne.Louist lassan letettem a belsőfelére,majd nekitámaszkodtam én is felhúztam lábaimat,Louis fejét pedig hasamra raktam.Felkapcsoltam a TVt és focit kezdtem nézni.Hirtelen mocorogni kezdett.
-Louis-
Harry hasán ébredtem.Mosolyogva elvette szemét a tvről.Lazán lehajolt és puszit nyomott ajkamra.-Sokat aludtam?-kérdeztem.
-Csak a hazautat,meg otthon olyan 10 percet-mondta,majd próbáltam felülni kevés sikerrel.Harry megfogta vállamat és lenyomott.-Nem szabadna mocorognod-mondta.
-De el kell mennem wcre-motyogtam.Harry lassan sóhajtott egyet.Lerakta fejemet az ágyra,felállt,majd felemelt és elindult velem a wcre.Bent lerakott,majd kiment.Mikor elvégeztem dolgomat,kiabáltam Harrynek,de nem jött,így magamtól elindultam.Pár lépést tettem,majd elestem.Idegesen a csempére csaptam,mire Harry bejött.Nevetve nézte durciságom.-Most nagyon tudnálak utálni-mondtam miközben felemelt.
-De nem teszed mert szeretsz-mondta,majd lefektett a kanapéra.Lassan mögém jött,majd átkarolta derekamat.Megfordultam vele szembe.Megcsókolt,majd miután szétváltunk a tvt kezdte bámulni,mire én is arra fordultam.-Szeretem az ilyen pillanatokat-motyogt,majd belepuszilt nyakamba.Jól eső érzés futott át rajtam.
-Én is-mondtam,majd tovább néztem a tvt.
-Az én nyakpuszim hol van?-kérezte tettetett felháborodással.Nevetve fordultam felé és pusziltam meg nyakát.-Egy szerencséd Tomlinson-mondta,majd lecsapott ajkaimra.

2.évad,11.rész-Édes,engem nem fogsz tudni elengedni(...)soha

Harry lazán,érzelem mentesen lehúzta rólam a takarót,ráült a csípőmre és puszilgatni kezdett.Ez jó és édes lenne...de nem hajnali 6-kor!
-Harry-nyögtem.
-Hmm...Nem csak ez miatt kellene így nyögnöd-búgta fülembe.
-Muszály ezt korán reggel?-kérdeztem,miközben karjaimmal próbáltam lelökni.
-Nem,de szeretlek-adott értelmes választ,miközben puszit adott orromra.
-Hamár ilyen édesen felkeltettél csinálok reggelit-mondtam,majd lassú mozdulattal magam mellé löktem.Durcizva állt fel és fordult a fal felé.-Cöh..Nők-mondtam vigyorogva,majd kisétáltam.A folyosón hirtelen szédülni kezdtem.Megkapaszkodtam a komódba,kezemet a szivemhez raktam és sűrűn lélegezni kezdtem.Harry is kijött,nem vette észre,hogy nem vagyok a legjobban,ezért nekem jött és lesétált 2 lépcsőfokot,majd visszafordult.Durcás arca hirtelen aggódóvá váltott át.
-Louis!Úristen jól vagy?-futott fel.Fejemet nemlegesen rázni kezdtem.Hirtelen elsötétült minden,elkezdtem zuhanni,de Harry erős karja megtartott...
-Harry-
Louis hirtelen karjaimba zuhant.-Louis!-kiabáltam miközben elkezdtem pofozgatni.Semmi.Felkaptam őt,a kocsikulcsot és kimentem az autóhoz.Befektettem hátulra,majd én is beültem.-Istenem,ne hadd,hogy elmenjen-suttogtam könnyes szemmel,majd beindítottam a kocsit.
-kórház-
Itt ülök ebben a retekben vagy 3 órája.-Mr.Tomlinson rokona?-hallottam egy mély hangot.Felpattantam és ránéztem az orvosra.Szemében hirtelen félelem jelei tükröződtek.Biccentettem egyet,mire belekezdett.-Louist régebben behozta ide,olyan 2 héttel ezelőtt-mondta,mire bólintottam.-Nos,ez a kis baleset annak az utóhangja.Remélem érti.Nos,hazamehet ha akar,nem kell itt tartanunk-mondta,majd elment.Beléptem a szobába,Louis tehetetlenül ült ott.Lassan fölé hajoltam és megcsókoltam.
-Ezek miatt a kis balesetek miatt ugye nem fogsz elhagyni?-suttogta.
-Édes,engem nem fogsz tudni elengedni-mondtam-soha-tettem hozzá,majd újra megcsókoltam.

2.évad,10.rész-Hiányzonak?

Mielőtt elkezdeném a részt lenne egy kérdésem...Megéri folytatni?Az első évadnál mindíg megvolt az 50 megtekintés (2 résznél a 100-at,1 résznél pedig a 200-at is túlléptük) most pedig csak olyan 15-19 körül vagyunk...Jól esik a komment amit SZESZI VIHAR nevezetű felhasználótól kapok,és a csoportchatben amiben benne vagyok onnan is jönnek.De azért néha jó érzés lenne úgy feljönni,hogy látom,hogy az adott részhez 5-6 komment jön.Ha így fojtatjuk,lehet a 15,esetleg 20.résznél befejezem a blogot.TI rajtatok múlik.xx

****

Ilyesztő volt Harryt így látni.Ahogy szemei szinte feketén pompáztak.

-Apám az új vezér a másik csapatban-mondta idegesen miközben nekilökött a falnak.-Meg kell ölnöm-suttogta,mire szemei megteltek könnyel.-Érted?A saját apámat!A szüleim már kiskoromtól nincsenek velem!Most meg ő-mondta,de hangja elcsuklott.Átkaroltam derekát és magamhoz húztam.Forró könnycseppjei a vállamra hullottak.-Tudom,hogy neked is nehéz.Hisz neked sincsenek már szüleid-bökte ki,mire nekem is sírhatnékom támadt.

-Gyere-suttogtam.Kezeinket összekulcsoltam,mire elmosolyodott.Felvittem a szobákba.Mielőtt ledőlt volna az ágyra mint egy fadeszka,rászóltam,hogy vetkőzzön le.-A boxert magadon hagyod-mondtam.Kinyújtotta nyelvét,majd lefeküdt.Én is levettem minden cuccot-kivéve a boxert-és befeküdtem mellé.Hátamra fordultam és néztem a plafont.Harry arcomat fürkészte,mire felé fordultam.Lenézett hasamra,majd vissza arcomra.Sóhajtottam egyet,majd bólintottam.Mosolyogva puszilta meg hasam,majd feküdt rá.Hajába túrtam és maszírozni kezdtem fejbőrét.

-Hiányoznak?-kérdezte.Tudtam mire gondol.

-Igen.Főleg az ikrek-szöktek könnyek a szemembe.Lassan felhajolt,megpuszilta arcomat.
-Ők nekem is.Soha nem tudtad megkülönböztetni őket-mondta.Alkoholos lehellete kicsit zavarta orromat.
-De te se-mondtam lehunyt szemmel.Morgott valamit,majd kezét átvetette derekamon,fejét vállamra hajtotta.Szuszogása töltötte be a szobát.Lassan én is álomra hajtottam szememet.

2.évad,9.rész-Normális vagy?

Elindultunk haza.Harry mosolyogva nézett hol az útra,hol rám.Nem értettem örömét.Hisz mind a 3 szettet én nyertem.Hirtelen kezét combomra tette.
-Mi olyan vicces?-tettem fel a kérdést.
-Csak örülök,hogy velem vagy-mondta.
-Miért?Kivel lehettem volna?
-Ha nem kezdek úgy viselkeni ahogy még mindíg Eleanorral lennél-hervadt le a mosoly tökéletes arcáról.Hirtelen én is rosszul kezdtem érezni magam.
-De rájöttem volna-tiltakoztam,majd habozva hozzátettem.-De amúgy is szakítottam volna vele-Kérdően rámnézett majd vissza az útra.-Mert már akkor éreztem,hogy nem csak a legjobb barátom vagy.Annál több-suttogtam.Harry gödröcskéi újra előkerültek.Leparkolt a feljáróra,kezével közelebb húzta fejemet arcához,majd megcsókolt.
-Szeretlek,mindennél jobban-motyogta.Elmosolyodtam,ezzel mutatva,hogy én is így érzem.
-Hány óra van?-tettem fel a kérdést Harrynek miközben a ruháimat tettem a mosógépbe.
-Fél öt-mondta.
-Elmegyek zuhanyozni-mondtam,mire bólintott.Egy boxerben indultam el.Mikor végeztem felvettem egy mackónadrágot,felsőt pedig csak ledobtam az ágyra.Mikor lementem a konyhába láttam hogy Harry a telefonját nyomkodja.Arcán idegesség nyomai látszódtak.-Harry-szóltam hozzá.Rám tekintett.Szemei szikrákat szórtak.Mikor meglátta értelmetlen arcomat lazított arcvonásain.
-El kell mennem-mondta,majd felállt.Lassan elment mellettem egészen az ajtóig.Elmentem utána.-Figyelj.Lehet most látsz utoljára-bökte ki lazán.
-Harry-suttogtam.Lassan megsimította derekamat és megcsókolt.Zihálva elszakadt tőlem,lehajtott fejjel hagyta el a házat.
-0:23-
Harry még mindíg nincs otthon.Aggódom érte.Hirtelen zajt hallok lentről.Lassan felemelem a baseball ütőt.Lesétáltam a lépcsőkön.Láttam a konyhában fénylik valami.Besétáltam és ekkor megláttam Harryt.-Csak te vagy az?-mondtam majd lassan letettem.Felemelte fejét és ekkor megláttam szemeit.-Harry te normális vagy?!Mennyit ittál?-tettem fel a kérdést.Lassan elvigyorodott,majd közelíteni kezdett...