2.évad,11.rész-Édes,engem nem fogsz tudni elengedni(...)soha

Harry lazán,érzelem mentesen lehúzta rólam a takarót,ráült a csípőmre és puszilgatni kezdett.Ez jó és édes lenne...de nem hajnali 6-kor!
-Harry-nyögtem.
-Hmm...Nem csak ez miatt kellene így nyögnöd-búgta fülembe.
-Muszály ezt korán reggel?-kérdeztem,miközben karjaimmal próbáltam lelökni.
-Nem,de szeretlek-adott értelmes választ,miközben puszit adott orromra.
-Hamár ilyen édesen felkeltettél csinálok reggelit-mondtam,majd lassú mozdulattal magam mellé löktem.Durcizva állt fel és fordult a fal felé.-Cöh..Nők-mondtam vigyorogva,majd kisétáltam.A folyosón hirtelen szédülni kezdtem.Megkapaszkodtam a komódba,kezemet a szivemhez raktam és sűrűn lélegezni kezdtem.Harry is kijött,nem vette észre,hogy nem vagyok a legjobban,ezért nekem jött és lesétált 2 lépcsőfokot,majd visszafordult.Durcás arca hirtelen aggódóvá váltott át.
-Louis!Úristen jól vagy?-futott fel.Fejemet nemlegesen rázni kezdtem.Hirtelen elsötétült minden,elkezdtem zuhanni,de Harry erős karja megtartott...
-Harry-
Louis hirtelen karjaimba zuhant.-Louis!-kiabáltam miközben elkezdtem pofozgatni.Semmi.Felkaptam őt,a kocsikulcsot és kimentem az autóhoz.Befektettem hátulra,majd én is beültem.-Istenem,ne hadd,hogy elmenjen-suttogtam könnyes szemmel,majd beindítottam a kocsit.
-kórház-
Itt ülök ebben a retekben vagy 3 órája.-Mr.Tomlinson rokona?-hallottam egy mély hangot.Felpattantam és ránéztem az orvosra.Szemében hirtelen félelem jelei tükröződtek.Biccentettem egyet,mire belekezdett.-Louist régebben behozta ide,olyan 2 héttel ezelőtt-mondta,mire bólintottam.-Nos,ez a kis baleset annak az utóhangja.Remélem érti.Nos,hazamehet ha akar,nem kell itt tartanunk-mondta,majd elment.Beléptem a szobába,Louis tehetetlenül ült ott.Lassan fölé hajoltam és megcsókoltam.
-Ezek miatt a kis balesetek miatt ugye nem fogsz elhagyni?-suttogta.
-Édes,engem nem fogsz tudni elengedni-mondtam-soha-tettem hozzá,majd újra megcsókoltam.