~37.rész~

-Lottie,gyere vissza.-hívtam vissza hugomat.
-Igen?-jött be.
-Miért van az rá írva a gipszedre hogy "Reece <3"?-rajzoltam macskakörmöket a levegőbe.
-Mert...járunk.-bökte ki.
-Megtiltom hogy vele járj.
-Mi?!Ezt nem teheted!-akadt ki.
-Dehogynem!Amíg itt laksz addig azt csinálod amit mondok!-emeltem fel hangomat.
-De szeretjük egymást!-kezdett pityeregni.
-És az téged nem zavar hogy majdnem megölt?-húztam fel szemöldököm.
-Nem tilthatod meg.-szólalt meg határozottan,s elővette telefonját.-Még Ernest is szerette.-sóhajtott fel és kikapta kezemből az arany színű Applet.

Felrobogott-már amennyire tudott-a szobájába,s hangosan csapta be maga után az ajtót.Hogy honnan ismerem Reecet?A nővére a barátnőm volt még Eleanor előtt.Megcsaltam őt...Nem direkt csináltam,de elragadott a hév,és éppen összevesztünk.Mikor Reece megtudta már flörtölt Lottieval.Szinte feltépte az ajtót mikor belépett a régi házba.
Unalamas tv műsorokat néztem.Anyáék éppen boltva mentek,a lányok vele.Hirtelen Reece ugrott rám,s terített földre."Megcsaltad?!Hogy lehetsz ilyen szemét?!"ordított rám."Reece.Beszéljük meg!"mondtam neki.Ököllel ütni kezdett.Nem ellenlkeztem,nem volt erőm.Hirtelen anya kocsija parkolt le."Lottienak egy szót se vagy véged"morogta és kiment a hátsó ajtón.Kezem eltörött,a 
bordáim is,agyrázkódást szenvedtem.Majdnem megölt"
-Mi történt?-jött be Harry,gondolataim megszakítója.
-Miért?-kérdeztem.
-Sírsz.-vett elő egy üveget.
-Én nem.-mondtam és felrobogtam a szobámba.Harry követett,és megölelt.-Lottie.-motyopgtram.
-Tudom.-sóhajtott fel és egy puszit nyomott nyakhajlatomba.Ekkor......