~30.rész~

-Louis-
Csendesen tettük meg utunkat hazafele.Csak Harry csendes szitkózását lehetett hallani.Mikor hazaértünk kiakartam szállni de Harry lefogta a kezemet.Kiszállt és az anyósüléshez jött.Kiemelt belle és besétált.Lerakott a kanapéra és egy pokrócot terített rám.Kiment a konyhába,majd egy gőzölgő bögrével tért vissza.Beleittam és egy isteni íz csapta meg torkomat.Hirtelen kezdtem álmosodni ezért leraktam a bögrét az asztalra.Leraktam fejemet a párnára és azonnal elaludtam.
Futok egy kihalt folyosón,mindenhol vér.Egy férfi ordítását hallom,ami ismerősen cseng fülemben.Nem nézek hátra,csakis előre.Egy ajtót látok magam előtt és megállok.A kezeim önulalomra keltek és benyitottam.Harryt láttam magam előtt,valaki hátra fogta kezét.Fejéhez egy pisztolyt fogtak,majd kilépett a sötétségből.Lottie.-Lottie mit csinálsz?!-ordítva akartam  mondani de csak halk suttogásnak hatott.
-Szerinted?!Nem harcoltál értem mikor anyu eltiltott tőletek!Most én sem fogok harcolni értetek!-könnybe lábadt szemekkel mondta ezeket a szavakat,majd a fejemnél éreztem egy hideg csövet.
-Reméllem hiányoztam.-Justin hangja azonnal megcsapott.
-Szeretlek.-suttogta Harry,majd fájdalmat érzetem halántékomnál.Nem ébredtem fel,soha többé.
Lihegve,könnyezve ültem fel ágyamon.Körülnéztem és megláttam magam mellett Harryt.Néztem hosszú pilláit amik arcára simultak.Visszafeküdtem mellé és gondolkoztam álmomon.Mi lesz ha ez megtörténik?Mi lesz ha meghalunk?-Louis nem fogunk meghalni.-Harry morgós hangjára megugrottam.
-Jó,csak olyan valóságos volt.-motyogtam.
-Én megvédelek.-ölelte át derekamat.Pár perc múlva szuszogni kezdett,ami engem is alvásra késztetett.